2018. augusztus 13. írta: Fireology

A Tűzönjárás története

Nem tudjuk pontosan, hogy milyen idős a Tűzönjárás kultúrája vagy melyik földrészről indult el.

Azt viszont tudjuk, hogy már a történetírás előtti időszakban megjelent, mint egyfajta vallási rituálé vagy akár beavatási szertartás és bizonyos területeken gyógyító „eszközként” is alkalmazták.

Az első dokumentált Tűzönjárás Krisztus előtt 1.200 környékén történt, ahol két indiai szerzetes versengett egymással, hogy melyikük képes messzebbre menni a parázsszőnyegen.

Az ókori Rómából is előkerültek olyan iratok, amiből az derült ki, hogy azoknak a polgároknak, akik képesek voltak sérülés nélkül átmenni a parázson nem kellett adót fizetni.

A tűzönjárás aktusa napjainkban is jelen van szerte a világban Görögországtól Afrikán át Spanyolországon, Japánon, Indián, Ausztrálián, Thaiföldön keresztül Mongóliaig.

Nem olyan régen még nálunk Magyarországon is hagyománya volt és a „tűzről pattant menyecske” kifejezés is ezt tükrözi.

Eredetileg ez egy termékenységi rítus volt, ahol a nők fehérnemű nélkül kellett, hogy átugorjanak az égő tűz fölött és nagyanyáink abban hittek, hogy a tűzből felszálló meleg és az energia termékennyé teszi a nő méhét.

Országonként eltér a Tűzönjárás kivitelezése. Vannak olyan helyek, ahol hatalmas máglyát raknak és a még égő fadarabokat megmásszák, mint egy létrát. Máshol megtapossák a tüzet és táncolnak rajta.

Görögországban például ikonokkal a kezükben járnak oda-vissza a szerzetesek és a hívők, tisztelegve ezeknek a szenteknek, akik hitük szerint megóvják őket.

Vajon mit tudhattak az őseink, amit mi nem?!

Talán ők tisztelettel fordultak a tűz felé és ezeken a ceremóniákon és rituálékon keresztül emelték feljebb és erősítették a megértésüket saját magukkal, acélosították a közösségük együvé tartozását és megértették, hogy a Tűzönjárás sokkal több lehetőséget és előnyt tartalmaz a számukra, mint amennyi kockázatot.

Miért ne használhatnánk ismét, ezt a nyugati világban méltatlanul elfeledett elemet saját fejlődésünk érdekében?!

Miért kellene csak úgy gondolnunk a tűzre, mint amitől félni kell, vagy amit főzésre használunk?! Adjuk vissza ennek a különleges jelenségnek a méltó helyét az életünkben. Tanuljunk belőle és általa!